A KL Színház talán sosem jött volna létre, ha nem áll előttünk egy példa. A Magamura Alkotóműhely alapítói Boráros Milada és Boráros Szilárd szintén egy olyan házaspár, akik a mindennapokat, a családi életet és a szakmaiságot nem voltak hajlandóak különválasztani. Akik egymással, a gyerekeikkel, szomszédaikkal és kollégáikkal folyamatos diskurzust folytatnak az aktuális munkájukról, de méginkább a bábszínházi műfaj jövőjéről. JOHANNES DOKTOR FAUST – avagy borzadályos komédia ördögökkel című előadásuk kapcsán beszélgettem velük, róluk.

MARKÓ-VALENTYIK ANNA: Miért lettetek Magamura Alkotóműhely? Mit állítotok ezzel a névvel?

BORÁROS SZILÁRD: A név választása vagy első használata leginkább Miladához kötődik, én pedig szívesen egyetértettem vele.

BORÁROS MILADA: Ez a fantasztikus, egzotikusan hangzó, külföldön is könnyen kiejthető és közben önazonos, a függetlenségünket hangsúlyozó “a magam ura = magamura” szó eredetileg az egyik barátunk ötlete. Egy Mura menti borász számára vetette fel ezt, mint az új cuvée borának megnevezését (ami az ő verziójában még a MagaMura volt). A borásznak a cím mégsem kellett, de nekem akkor nagyon megtetszett, és akkori foglalkozásaimhoz elkértem használatának lehetőségét. Gyerektáborokat, alkotóműhelyeket szerveztem, így lett Magamura Alkotóműhely. Később, valamikor 2007 táján, átvettük, amikor Szilárddal elkezdtük a saját bábos produkcióinkat. A jelentése számomra a függetlenségen kívül még az önállóságot, az alkotói szabadságot, jól végzett mesterséget, az önfejlesztő képességet, az önfenntarthatóságot is jelent. Meg egy titokzatos alkotói ihletet és energiát.

MVA: Sokan el sem tudják képzelni, hogy együtt dolgozzanak vagy alkossanak a házastársukkal. Nálatok hogyan működik a dinamika? Ki miben segíti a másikat, a közös ügyet?

BSZ: Mi eleve egy munkakapcsolat közben találtunk egymásra, így a közös érdeklődés, a szó jó értelemben vett megszállottság a mi esetünkben az elejétől jelen volt az életünkben. Egyenrangú partnerként éljük meg egymást, de ehhez hosszú út vezetett sok sikerrel és még több konfliktussal. Azt hiszem mára megértettük hogy a “közös ügy” a mi közös életünk, aminek a színház szerves része.

BM: Egy kifejezés jut eszembe: “műkedvelő szado-mazochizmus”. Közösen élni is, és dolgozni is, sokszor fáj, de annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni. Nagyon hasonló a bábos ízlésünk, szándékunk, igényünk, ami egy nagyon szilárd alapja az együttműködésünknek. Ennek az az oka, hogy mind a ketten a cseh és szlovák bábszínházi kultúrában szocializálódtunk, aminek ars poetikája még mindig erős ihletet jelent számunkra. Sokszor egyet akarunk, a fájdalmas folyamat aztán abban rejlik, hogyan próbáljuk azt az “egyet” megközelíteni és abban, mennyire vagyunk nyitottak a másik eltérő elképzeléseire. Viszont a számos közös sikerünk végül kárpótolja és gyógyítja is az úton szerzett sebeket.

MVA: Milyen projektjei voltak eddig a Magamura Alkotóműhelynek?

BSZ: Ha jól emlékszem az első közös Magamurás projektünk a “Karácsonyi csillag” című betlehemes kesztyűsjáték volt 2007-ben. Azóta a számos, leginkább különböző marionett technikákat alkalmazó előadások mellett, egy sor közösségi és tér-specifikus színházi projektet is megvalósítottunk.

BM: Az elsők a gyerek alkotótáboraim és alkotóműhelyeim voltak, majd valóban, a Ziránó Színház együttműködésével 2007-ben megcsináltuk a Karácsonyi Csillag nevű első bábelőadást. Azon felfedeztem a saját dramaturgiai, szerzői és rendezői potenciámat és annak lehetőségét, hogy Szilárddal együtt kezdjünk komplett új produkciókat készíteni. Ez is lett végül a Magamura Alkotóműhely fő tevékenysége. Emellett nálunk, Hottón (részben a Ziránó Színházzal együtt) folytatjuk a közösségi bábszínházzal való kísérletezéseinket: több éven keresztül a helyi lakosokkal készítettük a Hottói Betlehemet, minden évben szervezzük a Hottói Farsangot és a Hottói Bábparádét, aminek elődje a talán hét éven át működő Banános Dobozos Bábparádé nevű szakmai inspirációs műhely volt. Ennek folytatása, Szilárd remek kezdeményezése volt, egy nyári óriásbáb-workshop, majd a két hely-specifikus előadás létrehozása a helyi Szent Mihály templomban és azt követő Tasnádi István Közellenség darabjának bábszínházi feldolgozása, két hetes nyári projekten belül. Ezek mind remek tapasztalatokat, fantasztikus élményeket és új szakmai és baráti kapcsolatokat hoztak nekünk és csak elmélyítették a hosszútávú érdeklődésünket a hely-specifikus és közösségi (báb)színház lehetőségei iránt.

MVA: Mennyi ideig készült a Johannes Doktor Faust, avagy borzadályos komédia ördögökkel?

BSZ: Az első felvetés Prágában fogalmazódott meg, akkoriban mindketten ott éltünk, és egy hódolatot kívántunk tenni a cseh marionett kultúrának. Egy “trilógiát” képzeltünk el ami egy cirkuszból, egy báboperából és egy hagyományos cseh bábtörténetből áll. Az első kettő még ott valósult meg, de a Faustra húsz évet kellett várnunk.

BM: Hehe, talán épp annyit, amennyi évre Faust szerződteti Mefisztót: huszonnégy év. Számtalan változatban, különböző csapatokkal terveztük, és végül a Magamura Alkotóműhelyen belül sikerült. De kellett hozzá a pandémia hozta alkalom, amikor számos munkánkat lefújták és hirtelen lett idő megvalósítani.

MVA: Mitől lesz egy bábszínházi előadás kortárs? Mit jelent ez témaválasztásban, látványban? Szerintetek mi az a hajtóerő, szellemiség, ami ilyen előadások létrejöttét támogatja?

BSZ: A kortárs előadás egy összegzés, ami egyrészt tartalmazza a gyökereket, amelyekből táplálkozik, de erőteljesen reflektál a jelenre. Minden vonatkozásában, legyen az témaválasztás, anyaghasználat vagy képzőművészeti megfogalmazás. Számomra egy lehetőség, egy eszköz az önkifejezésre, ami további lehetőségeket ad a jelenlétre a fizikai világban.

BM: Erre a kérdésre a válasz bőséges anyaga lehetne, akár több egyetemi szemeszternek. Hogy lehet rá egyszerűen válaszolni? Talán úgy, hogy maga a “kortársság” soha nem a bábszínházi alkotásainknak fő célja, hanem inkább a lényegre, hitelességre és a mai világra reagálni törekvő, dramaturgiai gondolkodásunk velejárója. Talán minden munkánk elején ilyen kérdések állnak: “Milyen történetek, témák, kérdések, problémák, sémák mozgatnak minket a mai világunkban? Milyen történetekben, mesékben találjuk azokat? Mire közösen kereshetnénk válaszokat a mai gyerekekkel, családokkal, felnőttekkel?” Szóval a mi “kortárs bábszínház” fogalma a mi alkotói párbeszédünk a mai világunkkal.

Legközelebbi JOHANNES DOKTOR FAUST előadások: 

2023.06.11. 11:00 Dunaújváros – MIKRO Fesztivál

2023.06.23. 20:00 Debrecen – Vojtina Bábszínház

2023.06.24. 22:00 Kecskemét – Ciróka Bábszínház – Múzeumok Éjszakája