A KL Színház és a Magamura Alkotóműhely közös előadás a SÁRKÁNYÖLŐ SEBESTYÉN, melyet 2019 óta láthat a közönség. Az előadást Boráros Milada rendezte, Boráros Szilárd tervezte, Markó Róbert írta. A színpadon Czéh Dániel és Markó-Valentyik Anna. Mivel a nyári fesztivál szezonban az ország több pontján is játszuk ezt az előadást, arra gondoltunk, hogy jelen bejegyzésben mi ketten, vagyis a színészek beszélgetünk a közös munkáról.

CZÉH DÁNIEL: A cseh marionett báb típus, amivel játsszuk az előadást, engem nagyon érdekelt. Te hogyan viszonyultál ahhoz, amikor kiderült, hogy ilyet fogunk használni az előadásban? Volt már tapasztalatod? Az egyetemen, vagy korábbi munkáidban találkoztál ezzel a típussal?

MARKÓ-VALENTYIK ANNA: Nem volt dolgunk ilyen marionettel, és ha őszinte akarok lenni igazából semmilyennel sem. Volt marionett kurzusunk, de a tanárunk az első napon közölte, hogy ő ehhez nem ért, és nem érti miért ő oktatja ezt. Értékelhetetlen volt az a félév és borzalmasan kellemetlen vizsga. Így, mivel maximálisan őszinte szeretnék lenni, egyáltalán nem örültem, amikor kiderült, hogy Te ezzel szeretnél munkálkodni. Remélem ezt sikerült nem érzékeltetnem veled és a rendezővel, mert úgy gondoltam ez az én korlátoltságom, amivel nekem kell valamit kezdeni. Egyébként nagyon vártam a közös munkát, mondjuk csak egyszer láttalak színpadon, Kecskeméten. Hallomásból csakis jó dolgok jutottak el hozzám. Meg hát… magas nőként eddig nem sokszor állhattam olyan partner mellett, aki magasabb volt nálam, és valóban érdekelte a bábszínház. Kicsit szégyellem, hogy ez így szerepelt a pozitívumok között, de így volt. Te mennyit tudtál rólam? Mit gondoltál, amikor felmerült, hogy együtt dolgozzunk? 

CZD: Talán 2015-ben a kecskeméti bábos találkozón láttalak először színpadon, még egyetemista voltál és az osztállyal hoztatok egy vizsgát. Aztán később láttalak egy-két előadásban. Teljes nyugalommal és nyitottsággal álltam neki a Sárkányölő próbáinak, olyan volt, mintha már dolgoztunk volna együtt. És igen, magas vagyok, na. Állítólag jól is mutatunk együtt a színpadon.

MVA: Ezt sokszor megjegyzik, meg hát igazából Robi szerintem nem véletlenül találta ki, hogy mi ketten csináljunk valamit. Biztos tudta, hogy munkamorálban is hasonlóak vagyunk. Szerintem biztos volt abban, hogy szerencsés lenne a közös munka. Mindkettőnkkel dolgozott már. Nem egyszer.

CZD: Ahogy az előadásban, úgy a próbákon is szeretek a lendület közben improvizálni. Még akkor is, amikor a rögzítés fázisában vagyunk. Néha emiatt kicsit azt éreztem, hogy szét vagyok esve melletted. Ezt te hogy élted meg?

MVA: Volt már olyan kollégám, aki szűretlenül kiadott magából minden ötletet minden próbán, és nekem ez iszonyatosan fárasztó volt. De Te nem voltál fárasztó, mert csak olyat dobtál be, ami előrevitte a szituációt. Szóval azt éreztem, hogy kapaszkodnom kell a tempóhoz, mert nagyon jó dolgokat dobsz be. Mondjuk egyszer, amikor még Győrben próbáltunk, és elkészültek a bábok, kellékek, volt egy próba, ahol azt éreztem, hogy mindjárt felrobbansz miattam. Sokszor leállítottam a próbát, mert felhalmozódtak a tárgyak, és szerettem volna látni, hogy mit hova érdemes pakolnom, kell e még bármi, vagy lejátszott. Rajtad viszont azt éreztem, hogy haladnál. Akkor azt gondoltam; jaj, mi nagyon mások vagyunk ebben, most úszik el a jó hangulat. Neked volt olyan a próbafolyamat során, amikor azt érezted, hogy nehezen értjük meg egymást?

CZH: Nem emlékszem, hogy bármikor is azt éreztem volna, hogy nem tudunk miattad haladni. Sőt, inkább csodáltam a precízitást, amivel dolgozol. De arról tudok más kollégáktól, hogy elég heves tudok lenni, mikor lendületben van a próba. De ez nem személyes, csak a szenvedély.

MVA: Heves, de a cél érdekében történik ez, és nem éreztem magam sosem elnyomva.

CZD: A próbaidőszak három különböző fázisban történt, egy fél évben elosztva. Így folyamatában alakult. Hogy érezted magad ebben a fajta munkában? Hogy nem a szokásos próbarenddel, koncepcióval dolgozunk?

MVA: Nekem ez nagyon tetszett. Nagyon inspiráló volt, hogy miközben létrehozunk valamit, aközben el is tudtunk távolodni a produktumtól. Már az alkotás folyamatában lehetőségünk volt a pihentetésre, amiből nagyon szuper dolgok sültek ki. Nekem szükségem is volt erre a “lassabb” vagy szaggatott tempóra, mert a marionett mellett, nekem ez az első olyan előadásom, amiben szemtelenül lehet kokettálni a nézőkkel, és a partnerrel is. Többször mondtam és komolyan is gondoltam, hogy az első alkalmakkor én vadul lestem, hogy te ezt hogyan oldod meg. Nem esett nehezemre, de bele kellett lazulnom, hogy ne csak eljátszam, hanem valódi legyek. A legutóbb sikerült úgy visszaszólnom egy kislánynak, hogy te nyílt színen röhögtél rajtam. Nekem ez például egy mérföldkő volt, vártam, hogy téged mikor leplek meg, mert ebben nekem tényleg fel kellett zárkóznom. Neked ez mindig is ment, vagy tanulnod kellett? 

CZD: A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál vagyok 13 éve aktívan bohóc, és ehhez tartozik egy elég komolyan felépített képzés, ami kifejezetten az improvizációra épül, illetve a nézőkkel való interakcióra. Az egésznek a kulcsa tapasztalataim szerint az lehet, hogy merjen az ember hibázni, és azt a játék részévé tenni. Nekem is sokáig kellett tanulnom, és a mai napig adódnak új helyzetek, hogy felismerjük, hogy melyik labdát hogy lehet lecsapni.

Következő SÁRKÁNYÖLŐ SEBESTYÉN előadások:

2023.07.25. kedd 15:30
SÁRKÁNYÖLŐ SEBESTYÉN – Kapolcs – Művészetek Völgye

2023.08.16. szerda 11:00
SÁRKÁNYÖLŐ SEBESTYÉN – Őriszentpéter, Pajtaszínház – HÉTRÉTORSZÁG

2023.08.25. péntek 15:00
SÁRKÁNYÖLŐ SEBESTYÉN – Szombathely – SAVARIA TÖRTÉNELMI KARNEVÁL, Kalandvár