A KL Színház új előadást próbál augusztusban, balatonhenyei bázisán. Tóth Krisztina Malac és Liba című könyvsorozatát visszük színpadra. A bábokat BERTA CSONGOR és CZÉH DÁNIEL kelti életre. A rendezői székben CSERI HANNA, akivel a próbák kezdete előtt beszélgettem.

MARKÓ-VALENTYIK ANNA: Több alkalommal dolgoztunk már együtt, de ez lesz az első alkalom, hogy a KL Színház színeiben. Te több alkalommal dolgoztál már kőszínházi keretek között, bérletes rendszerre szánt előadásokkal, de azért független produkciókban is volt részed. Melyiket miért kedveled, vagy nem kedveled? 

CSERI HANNA: A kőszínházi kereteknek pont az az egyik előnye, hogy vannak keretei, amik mindenki számára világos. Jó esetben a színészeknek szerződésük van, és fix próbabeosztásuk, az adott próbafolyamat élvez prioritást, nem kell szenvedni az egyeztetéssel, ha valami eszünkbe jut próbafolyamat közben, mondjuk valami kiegészítő díszletelem, kellék, vagy báb, akkor nem az én feladatom azt kifaragni, lefesteni, ezért sokkal könnyebb fókuszálni magára a rendezésre, nem érzi azt az ember, hogy minden részfeladatért ő a felelős egyszemélyben. A független produkcióknak pedig az a varázsa, hogy olyan színészekkel és alkotótársakkal dolgozhatsz, akikkel szeretnél, nem kell kiszolgálni egy adott színház ízlésvilágát, és csakis közös lelkesedéssel és csapatmunkával tudjátok létrehozni, amit szeretnétek. Sokkal nehezebb viszont ezeket a produkciókat egyeztetni, általában jóval kevesebb pénz van rá, ha van egyáltalán, szóval egy teljesen más mindsetet igényel. Én alapvetően bármilyen típusú munkában meg tudom találni az örömöt és a motivációt, de ez nem azt jelenti, hogy mindig meg is találom.

MVA: Tóth Krisztina Malac és Liba sorozatát viszed színre. Miért kedveled ezt a párost, a történeteiket? 

CSH: Én a gyerekkorom nyarait a Balatonon töltöttem a nagyszüleimmel, és addigra a testvéreim már gyakorlatilag felnőtt emberek voltak, így nem igazán volt társaságom, a nagyiékon kívül. Állandóan elképzeltem, hogy van egy ikertestvérem, vagy legjobb barátnőm mellettem, és folyton velük, a képzeletbeli barátaimmal játszottam. Nagyon felszabadító ez a történet, ahogy összebarátkozik ez a két mókás, kedves állat, és folyton beidézi azt a gyerekkoromban vágyott közösségi nyárélményt, amiben igazából nem lehetett részem. 

MVA: Megkerülhetetlen veled kapcsolatban, hogy amellett, hogy rendezel zenélsz, énekes és zeneszerző is vagy. A Malac és Liba zenei szempontból mit ígért a nézőknek? 

CSH: A röfögésben és a gágogásban olyan játékos, nyelvi lehetőségek vannak, amik azonnal nagyon motiválttá tettek, hogy zenét szerezzek ehhez az anyaghoz. Malac és Liba történeteinek lazasága, humora, játékossága tele van zeneiséggel. Én egyébként is úgy “skiccelek”, hogy dallamokat, szövegeket írok, szóval bennem a zenével teremtődik meg először egy előadás világa, és sokkal kevésbé a víziókkal.

MVA: Két tehetséges színész, Berta Csongor és Czéh Dániel állnak majd a színpadon. Örülsz, hogy velük dolgozhatsz? Szerinted miben erősítik majd egymást?

CSH: Nagyon örülök, hogy velük dolgozhatok, két roppant tehetséges, nagyon kreatív, energikus, játékos emberről van szó, akiknek nagyon erős fogékonyságuk van az abszurdra, ami nélkül nem tudnám elképzelni ezt a történetet…sem.

MVA: Kinek és miért ajánlod a készülő Malac és Liba előadást? 

CSH: Remélem, hogy sikerül egy olyan óvodásoknak szóló előadást készítenünk, ami játékosságával, humorával a felnőtteknek is szórakoztató lesz, kicsit ők is újra óvodások lehetnek majd általa. Én például sokszor szeretnék óvodás lenni újra. 

A beszégetés végére íme egy kis cserihanna a Kikötő című lemezéről!