A Magamura Alkotóműhely és a KL Színház közös produkciója a JANCSI ÉS JULISKA ÉDES ÁLMA, melyet Nagy Petra és Keresztény Tamás kollégáink adnak elő. Az egyik legkomolyabb bábtechnikát üzemeltetik a színen. A marionett sok előadót aggodalommal tölt el, épp ezért az országban kevés ilyen technikával készült bábelőadást láthattok. Kíváncsi voltam az elmúlt években milyen élményekkel gazdagodtak az előadók, és hogy sikerült e ezzel a technikával megbarátkozniuk. Lássuk!

Markó-Valentyik Anna: Szeretitek játszani ezt az előadást?

Nagy Petra és Keresztény Tamás: Azért jó játszani ezt az előadást, mert bár pici és kompakt, mégis látványos. Szép a díszlet, gyönyörűek a bábok. A történet tömör, akciódús, mozgalmas. Jó érzés egy ekkora dolgot “csak” ketten működtetni.

MVA: Mesélnétek a próbaidőszakról?

NP és KT: A próbaidőszakot Hottón töltöttük. Egyfajta elvonulás volt. Ott könnyű volt mindent kizárni, és csak ezzel foglalkozni. Rengeteget tanultunk közben, nem csak színházról, marionettről, de az életről, boldogságról is. Ráadásul közben a barátságokból szoros barátságok lettek.

MVA: Mit tapasztaltok, a nézők hogyan fogadják az előadást és a bábokat?

NP és KT: Szerencsére eddig csak jó tapasztalataink vannak. A gyerekeket és a szülőket is azonnal elvarázsolják a bábok, és a történet, ami minden család számára ismerősen indul.Sokat nevetnek, közben, és ahol kell, ott izgulnak is.A végén nem akarnak haza indulni, mielőtt meg nem nézhetik közelebbről is a bábokat. Itt külön öröm, hogy a felnőtt nézőink arcán is látható, hogy teljesen el vannak varázsolva.

MVA: Mennyire nehéz a marionett technikát “kézben tartani”? Gyakoroltok, ha hetek telnek el előadások között?

NP és KT: Ezt az előadást szinte minden alkalom előtt lejárjuk. Legalábbis a “guzmisabb” részeket biztosan. Még a helyszínen is.Ez egy rendkívül nehéz technika. Talán az benne a legtrükkösebb, hogy nagyon pontosnak kell lenni, viszont lazaság, zsiványság nélkül azonnal érdektelenné válik.Szerencsére olyan gubancunk még nem volt, hogy le kellett vágni a bábokat.

MVA: Minden előadó tud mesélni olyan előadásról, ami valami külső tényező miatt nem volt könnyű, így emlékezetessé vált. Nektek volt már ilyen?

NP és KT: Egyszer Komáromban egy fesztiválon egy várban játszottuk az előadást, ahol közben néha ágyúval lőttek. Mosonmagyaróváron pedig egy kovács dolgozott közvetlen mellettünk. A szabadtéri fesztiválok mindig tartogatnak meglepetéseket. Ez teszi még izgalmasabbá.

Köszönöm a beszélgetést! További szuper hangulatú előadásokat kívánok Nektek!