Két nap múlva mutatjuk be a KL Színház legújabb előadását, melynek címe PATKÓ BANDI LEGENDÁJA. Az igazi KL Színház rajongóknak az alkotói gárda többsége jól ismert. De akad egy ismeretlen, és meglepő név is az alkotók sorában, egészen pontosan egy pécsi zenekar neve. Ők a PSYCHO MUTANTS. Dani szavaival “zenéjük komolyabb rock’n’roll, rockabilly, westernes, mexikós őrület.” Az egész előadással kapcsolatban nagy a kíváncsiság bennem, de hogy a zenekar és Dani hogyan dolgoztak együtt, talán az egyik leizgalmasabb téma. Kérdéseimre Jehan Paumero válaszolt a zenekar képviseletében.
Markó-Valentyik Anna: Mit gondoltatok, amikor Dani megkeresett benneteket az ötletével? Színházi projektben vett részt valaha a zenekar?
Jehan Paumero: Tisztán emlékszem, hogy Veszprém felé tartottunk, amikor Dani felhívott telefonon. Csak a fél csapat volt a buszban, néhány zenészek külön kocsival indultak. Szinte megállítottam a Danit és mondtam neki, hogy nem is kell többet mesélnie, szerintem benne lesz a zenekar, majd visszahívom. Letettem a telefont, gyorsan elmeséltem a projektet a többieknek, akik egyből rábólintottak, és a teljes csapat jóváhagyása nélkül visszahívtam és elmondtam neki, hogy elvállaljuk. Kicsit meglepődött, hogy ilyen gyorsan sikerült minket meggyőznie. Június volt akkor és megbeszéltük: a nyár után leülünk, és mindent elmond. Talán 2006-óta téma nálunk az, hogy egyszer jó lenne egy színházi darabhoz zenét írni, vagy akár filmzenét. Zoli (az énekesünk) rendszeresen fejezi ki a vágyát eziránt. Ráadásul nem egyszer írták azt rólunk, hogy filmzenére emlékeztet a zenénk. Hol Tarantinót, hol David Lynch-et említik az újságírók vagy kritikusok, ahogy megjelenik egy lemezünk. Ez a lehetőség magától kínálkozott most, és mivel mindig jó érzés maradandót alkotni, nem volt kérdés, hogy belemenjünk-e.
MVA: Mit gondoltatok, tudtatok a bábszínházról, a bábokról, mielőtt Dani megkeresett Benneteket a Patkó Bandi projekttel?
JP: A saját nevemben tudok csak nyilatkozni. Én francia vagyok és érdekes módon nincs olyan hagyománya a bábszínháznak, mint itthon, legalábbis nincs annyi hivatásos bábszínház ott, mint itt. A franciák gyerekkorának áltagban nem része ez a műfaj. Vannak vándor társulatok, akik inkább nagyobb volumenű darabokon dolgoznak egy-két évig, nagyobb szerkezetekkel. Ezeket a darabokat utaztatják négy-öt évig fesztiválról fesztiválra, de hagyományos bábszínházzal keveset találkozunk Franciaországban. Engem elragadott a magyar bábszínház az első pillanattól kezdve, borzasztó kreatívnak, és nívosnak látom a magyarok szintjét ebben a műfajban.
MVA: Mit gondoltatok arról, hogy egy bábszínházi, ráadásul alapvetően hagyományos kesztyűs technikával színre vitt előadáshoz készítettek zenei anyagot? Hogy tetszett Patkó Bandi legendája, ha jól tudom Dani felolvasta Nektek.
JP: Eleve belementünk a projektbe anélkül, hogy sokat tudtunk volna róla, de amikor leültünk először Danival, akkor megértettük, hogy pontosan milyen fajta darabról van szó, miről szól a legenda. Amikor felolvasta a szöveget, nem volt kétségünk afelől, hogy teljesen passzol a mi zenei világunk a darabhoz, és a legendához is akár.
MVA: Hogyan dolgoztatok együtt Danival? Milyen sűrűn találkoztatok, hogyan kristályosodott a zenei anyag?
JP: Viszonylag keveset találkoztunk vele, ránk bízta a feladatot, de azért folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a projekt eleje óta. Mi az első találkozó után nekiálltunk. Szinte csak ezen dolgoztunk egész ősszel, és karácsony után megmutattuk neki, hol tartunk. Melyik részhez milyen zenét képzeltünk, milyen témát találtuk ki. És viszonylag hamar kiderült, hogy a legtöbb részben “eltaláltuk” a hangulatot. Persze volt egy-két mellényulás, egy-két szám, ami nem volt annyira oda való, és az ő iránymutatásával kidolgoztunk újabb dalokat is.
MVA: Milyen hangszereket hallhatnak majd a nézők? Stílusban be lehet határolni az elkészült anyagot?
JP: Gyakorlatilag azok a hangszerek szólalnak meg, amik jellemzőek ránk, amiken játszunk élőben is: dob, basszusgitár, gitárok, trombita, tangóharmonika, maracas… Használtunk bendzsót is, illetve nagybőgőt. Ének nincs, de megszólal az énekesünk egy-két helyen, bár többet nem szeretnék elárulni, hogy maradjon egy kis meglepetés is. Nehéz behatárolni az anyag stílusát. A westernes hangulat ott van, és passzol a Bandi “betyár” jelenségéhez. Van néhány szám, ami ennél egy kicsit sötétebb, akár misztikusabb hangulatot kelt. És sikerült egy mulatos számot is felvennünk, Dani kedvéért. Összességében egyszerű, monoton dalok és betéteket írtuk, de az egész anyagnak van szerintem hangulata, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mennyire működik az egész egyben!
MVA: Hogyan álltak össze a dalok, mindenki ötletelt minden számon, vagy improvizációkból indultatok?
JP: Ötletelni mindenki ötletelt, de mivel kevés idővel rendelkeztünk (általában több év kell ahhoz, hogy megírjunk egy lemezt), páran kidolgoztunk egy-egy témát otthon, elhoztuk a következő próbára, és ha mindenkinek tetszett az adott téma, mindenki rácsatlakozott és kidolgoztuk együtt a dalok végleges szerkezetét. De van, ami a stúdióban írodott / született, Dani impulzusaira.
MVA: Mennyi ideig gyakoroltátok? A stúdiózás gyorsan ment?
JP: Ősszel viszonylag sokat gyakoroltunk, aztán decemberben félre kellett tenni a projektet, mert koncertekre kellett készülnünk. Szeptemberben kezdtük, novemberben felvettem három vagy négy témát már a stúdióban, hogy legyen egy mankó felvétel, amivel mindenki tud gyakorolgatni, de a közös stúdiózás maga elég gyorsan ment, gyakorlatilag másfél nap alatt megvoltunk a nagy részével, aztán visszamentünk egy-két alkalommal még felvenni egy-egy hangszert, vagy éppen felmondani egy szöveget.
MVA: Dani is játszik hangszeren a felvételeken?
JP: Igen, nem ért rá a trombitásunk akkor, amikor mentünk stúdiózni, Dani két számban trombitált, és ezeket a felvételeket meg is tartottuk. Illetve tangóharmonikázik valamelyik számban, mert én nem értem rá akkor, amikor kitalálta ezt a mulatós számot a többiekkel!
MVA: Az utómunkálatokat Ti végzitek?
JP: Nem, mindig egy profi szakemberre bízzuk ezt a feladatot, és bár sok az oda-vissza kommunikáció (beleszólunk abban, aminek szerintünk máshogy kéne szólnia), egy hangmérnőkkel kevertetjük minden anyagunkat, és most sem volt máshogy. Általában Deutsch Gábor (AnORGanik) kísér minket ezekben a feladatokban. Most Csurgai Zoltán segített nekünk, ami azért érdekes, mert Csucsu is barcsi úgy, mint Patkó Bandi, és nem utolsó sorban úgy, mint Czéh Dani! Tehát elég kerek így a történet.
MVA: Láttátok már a bábokat esetleg Danit próbálni?
JP: Nagyon röviden igen, de kaptunk egy ízelítőt belőle, és még izgatottabbak lettünk tőle.
MVA: Élvezte a zenekar az együttműködést?
JP: Kifejezetten! Nagy élmény volt ezen a projekten dolgozni. Most már alig várjuk, hogy végre láthassuk a darabot!
KL Színház 