Május 17-én debütál a KL Színház legfrissebb előadása. PATKÓ BANDI LEGENDÁJA a Schneider, Czéh, Boráros művek egy újabb állomása. A trió rendező, író, játsszó párosa Dani és Jankó, régóta dolgoznak együtt, de most először írtak közösen színdarabot. Nagyon szerettem volna tudni, hogy mitől működik olyan jól ez a páros, akik olyan energiákat mozgósítanak a színpadon, ami a nézőket elsodorja. Schneider Jankót, a PATKÓ BANDI LEGENDÁJA rendezőjét, szerzőjét kérdeztem.

Markó-Valentyik Anna: Szerinted mi az a mágikus kapocs, ami ennyire összefűz benneteket Czéh Danival? Már számolni sem tudom hány közös produkción vagytok túl, és olyan, mintha egyre inkább kristályosodna mitől és miért is működtök ilyen jól. Vagy túlmisztifikálom ezt, és egyszerűen csak jól megértitek egymást? 

Schneider Jankó: Az a kapocs a színpadi energiánk. A rezgésünk. Gyanítom, ha leképezhetnénk egy frekvenciaábrán, nagyon hasonló mintázat rajzolódna ki kettőnknél. Túl vagyunk közösen 3 Torzonborz előadáson (az egyikbe partnerként is be kellett ugranom a BÁBU Fesztiválon), Robin Hoodon, amiben szintén volt módunk együtt játszani, A kisgömböcön és – szeretném ezt külön kezelni – a Patkó Bandi megírásán.
Az új munkáinknál nem feljebb tesszük a lécet, hanem felhajítjuk jó magasra, hogy nagyon nehezen lehessen megugrani, mert a nagy kihívás izgat minket igazán. Dobáljuk az ötleteket, és kipróbálunk több utat, gyakran van olyan, hogy elindulunk egy irányba és az hoz be egy teljesen más irányú, gondolatmenetű megoldást akár. Erős tempót diktálunk, amit fej-fej mellett tartunk végig a próbafolyamat alatt, majd én természetesen leválok, de Dani ugyanazon a hőfokon dübörögteti tovább a kész produkciót. Nagy vágyam, hogy egyszer egy közös kétszemélyesbe vágjunk bele!     

MVA: A kisgömböc után egyértelmű volt, hogy fogtok még közösen alkotni Szilárddal és Danival? 

SJ: Ó, A kisgömböc már második állomása volt ennek a triónak! De előtte is több alkalommal dolgozhattam Szilárddal, és az előbbi felsorolásból is láthatjátok, hogy Danival se kellett bemutatkoznunk a gömböc első próbáján. Hadd vonjak párhuzamot a kettőjükkel való munkában! Mindkettejükkel alapvetésünk az, hogy nem „szokásos” vagy „hagyományos” módon kezdünk egyáltalán gondolkodni a színrevitelben, a színpadi megfogalmazásokban vagy megoldásokban, hanem merészen elrugaszkodunk, dobbantónak használjuk mindhárman a színpadi hagyományokat. Tisztelettudóan vagyunk tiszteletlenek.   

MVA: Számodra volt-e és mi volt a kihívás, a plusz, a más ebben a munkában, mint az eddigiekben? 

SJ: A főhősi alak kezelésében volt az a ’más’. Nagyon sok betyárfigurát választottam főhősként munkáim során. Torzonborz, Rumcájsz, Robin Hood… Hajlamosak vagyunk romantizálni a betyár alakját, akkor is, ha igen nagy gazságokat követtek el. Most is fókuszban egy betyár, egy törvényen kívüli karakter áll, de meghagytuk antihősnek a maga cseppet sem erényes tetteivel.
Dani jobbkezes, mégis a főhős kesztyűs bábot balkezessé tettük. Egyrészt azért, mert fordított verekedések vannak az előadásban, Bandi senkit nem üt meg, viszont mindenki többször rásóz, bőven megkapja a magáét a darab során, másrészt egyes vallásfilozófiákban a balkezes út a gyorsabb, de veszélyesebb út a céljaink eléréséhez, amit Bandi is választ a bosszújához. Számos vallásfilozófiai, spirituális megoldással éltünk a darab írásakor, ezen a téren is más volt ez a munka. Újfajta lendületet adott az is, hogy a Psycho Mutants zenéire egyfajta hungarowestern-betyárrá tehettük Bandinkat. 

MVA: Danin és Szilárdon mit láttál, akadt számukra újdonság? Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, ilyet még nem csinált a másik, valami újat tapasztalsz tőlük? 

SJ: Ó, mindkettejükön ezt láttam! Sőt! Többször artikulálták is ezt. Szilárd paravánszerkesztése és bábkarakterei számára is új utat jelentettek, Daninál pedig újdonság az egyszemélyes kesztyűs bábjáték, és az a játékmód, ahogy elmossuk a határokat a bábok síkja és az ő síkja között. Persze csináltunk már hasonlót a Torzonborz kapcsán, de itt most egy egyéni térrel és annak kezelésével nagyot csavarunk korábbi játékainkhoz, megoldásainkhoz képest. 

MVA: Egy rendező a kesztyűs technika működtetésében hogyan tud hatékonyan rendezni, segíteni? Hiszen, ha a játszó nem gyakorol (és a gyakorlás alatt sok gyakorlást, maximális koncentrációt és nagyon pontos munkát kell értenünk), akkor hiába minden instrukció. Danit neked miben és mennyire kellett segítened? Te azért elég jól működteted ezt a technikát, tudtál Daninak új technikai fortélyokat, munkamódszereket mutatni, tanítani? 

SJ: Danival túl vagyunk már ezen. Profin kezeli a bábot, ha valamit is állítok a bábok tartásán, az a rálátás, látvány vagy jelentés miatt van, nem alapvetéseket kell tanítanom neki. Nagyon gyorsan rögzít, tanul és éhes az elsőre lehetetlennek tűnő bábos és egyéb feladatok megoldására. Rendezésem inkább arra irányul, hogy a jelenetek magva, az erőviszonyok, a szükséges ritmus, az ő és a bábok viszonya, a darab építkezése, térszerkesztése meglegyen, nagyot szóljon, nem pedig a bábkezelésen kell állítgatnom. Mindemellett természetesen megvan a darab sajátos bábkezelési módja is bizonyos képekben, megoldásokban, poénokban akár.    

MVA: Patkó Bandi legendája mitől lesz más, mint a többi vásári kesztyűs előadás?

SJ: Mint korábban mondtam, egy antihős útját járjuk végig, akit nem szeretnénk pozitív hőssé, jófiúvá fésülni, meghagytuk őt a maga becstelenségében. Vérgőzös bosszúvágyában céljaiért az ördögöt is megidézi, ez sem egy szokványos vásári kesztyűs dramaturgia. Nagyon sokat rágtuk a szöveget, és kerestünk játékokat, váratlan megoldásokat arra, hogy mi az a sajátosság, ami minden bábkarakterben, a térben illetve Dani játékában is újat jelenthet. A végeredmény egy somogyi betyár bosszúútja lett három próbatétellel, ördögidézéssel és olyan színpadi őrületekkel, amilyet még nem láthattatok vásári kesztyűs előadásoknál.