Nyár végén a Magamura Alkotó Műhely FAUST című produkciója, mely a KL Színház forgalmazásában áll, ellátogatott Lengyelországba, egészen pontosan Solnikibe, a LasFest-re. Arról faggattam őket, hogy hogyan érezték magukat, és hogy mit tapasztaltak, mit láttak a fesztiválon.

Markó-Valentyik Anna: Egészen Lengyelországig utaztatok, hogy eljátszátok FAUST című előadásotokat a LasFesten. Kisbuszban, Pilári Áronnal kiegészülve, hárman tettétek meg ezt az utat. Milyen volt az út? Volt bennetek izgalom az előadás fogadtatásával kapcsolatban? 

Boráros Szilárd: Az út vidám volt. Áron nemcsak jó zenész hanem kiváló DJ is. Mindhárman cserélődtünk a volánnál megosztva ezzel az utazás fáradalmait. A meghívó házigazdáinkkal baráti viszonyban vagyunk, így hetekkel az indulás előtt elkezdtük előkészíteni egy lengyel nyelvű rövidített jelenet leírást, ami segíteni volt hivatott a magyarul nem beszélő közönséget az előadásunk befogadásában. Ez jó ötletnek bizonyult.

Boráros Milada: Pár kilométer híján ezeregyszáz kilométeres út végtelennek tűnt, de végül nem volt olyan vészes. Egyrészt félig ismerős utakon haladtunk (morvaországi Olomoucban születtem), másrészt jó társaságban az út sosem lehet túl hosszú. Lengyelországon új, ingyenes autópályákon nagyon kényelmes volt haladni éjszak-kelet felé, Bialystok és fehéroroszországi határ felé. Valami különös izgulást szerintem egyikünk sem érzett, legalább is útközben nem. Áron kellő mennyiségű gumicukrot hozott. Egy nagy szeretettel gondozott, kényelmes panzióban aludtunk, de az érkezésünk után már el is indultunk tovább a különös hangulatú erdei tanyavilágba, Solnikibe, ahol 44-es szám alatt, valóban az “erdő közepén” megtaláltuk a vendéglátóink, Grupa Coincidentia csodálatos alkotói bázisát és egyben az otthonát.

MVA: Mesélnétek a térről, a LasFest hangulatáról? 

BSZ: A fesztivál neve azt jelenti “erdő fesztivál” és valóban egy erdő közepén történik minden. Csak erdei ösvények és burkolat nélküli utak vezetnek a helyszínre, ami egy faház és a hozzá tartozó pajtaszínház. Fantasztikus a hangulata annak, amikor az előadások előtt előbukkannak a nézők az erdő különböző pontjaiból. 120-130 nézőt tud befogadni a tér akiket a házigazdák már a gyülekezéskor üdvözölnek.

BM: LasFest idén már hatodszorra megrendezett kis “családi” vagy “szomszédközösség”-hangulatú nemzetközi fesztivál. Már ez a nem nagy tömegeknek szánt forma rengeteg kellemes, inspiratív, érdekes momentumot hordoz: a borovi- és nyírfaerdők és legelők közé szétszórt mesebeli faházak hangulata nagy hatással van az érkezőkre. A házibeliek és a vendégeik intelligenciája, igényessége, szellemisége közvetlensége is nagyon szimpatikus volt. Az fesztivál otthonos hangulata sok mindenben emlékeztetett minket a saját hottói bábos rendezvényeinkre. Maga a játszóhelyszín egy egyszerű, de remekül kitalált színházi pajta földszinti színpaddal és emelkedő nézőtérrel, ami egyelőre csak nyáron működik. A pajtaszínház hangulata nagyon jó, ez volt eddig az egyik legszimpatikusabb helyszín, ahol játszhattunk.

MVA: A LasFesten más előadást is megnéztetek? Milyen impulzusokkal gazdagodtatok? 

BM: A nagyon kedves, közvetlen fogadás és őzláb gombák szedéssel tarkított rövid séta után a vendéglátóink, Dagmara Sowa és Pawel Chomczyk (Grupa Coincidentia) a “Bezbrzeża” (Parttalan) című kísérleti előadását volt szerencsénk megnézni, amelynek díszlettervezője nagy meglepetésünkre Szilárd egyetemi osztálytársa és nagy barátja, Lengyelországon a legismertebb díszlettervezők közé tartozó Pavel Hubička, aki manapság a brnoi Divadlo Radost igazgatója (októberben éppen oda fogunk utazni az általa szervezett nemzetközi bábfesztiválra). Annak ellenére, hogy a Dagmara és Pawel bábos osztályban diplomáztak Bialystokban (egyébként közösen Veres Andrással és Csató Katával), az előadásaikban inkább különböző anyagok és tárgyak animációját használják eszközként mint bábanimációját a klasszikus szó értelmében. Ebben az előadásban is élő szereplőként léptek fel, egy operaénekessel és élő zenekarral kiegészítve. A darab Franz Schubert kiválasztott dalmotívumaira épült, a különböző műveiben felbukkanó szereplőket (Tündérkirályt, Margarétát, Prométheuszt és Törpét) hozta össze a közös törekvést ábrázoló, szimbolikus helyzetben. A Schubert szereplőinek szabadság és ön-megvalósítás utáni vágyakozása és röghöz kötöttsége közötti feszültséget az alkotók az emberi testekre kent, pakolt és azáltal a testek, arcok formáját torzító agyag rétegek segítségével ábrázolták, ami bár sokféleképpen volt értelmezhető, de izgalmas. Szóval az előadás után azért összenézünk, hogy tényleg a mi Faustunkkal jó helyen vagyunk-e. Akkor egy kicsit kezdtem izgulni, de azért biztos voltam abban, hogy bár a mi Faustunk teljesen más tésztából való produkció,  van elég bája és szépsége.

BSZ: Valóban fölmerült bennünk hogy meg tudunk e felelni egy ilyen igényes közönségnek. Szpojler: igen meg tudtunk, fölöslegesen aggódtunk.

MVA: Mit tapasztaltatok az előadásotokon? Hogyan fogadták Lengyelországban a Magamura Alkotóműhely szerelem projektjét? 

BSZ: Óriási szeretet hullám zúdult ránk a nézőtérről.

BM: Aznap este eleredt az eső, úgyhogy nem igazán vártunk sok nézőt. Mégis az utolsó fél órában az erdő minden zugából kezdtek érkezni az emberek és a nézőtér tetőig megtelt. Az előadás fogadtatása elképesztően lelkes volt, bevallom, engem a pozitív visszajelzések zápora teljesen meglepett. Hiszen annak ellenére, hogy a nézők egy igényesen lefordított bő szinopszist kapták a kezükbe, ami átkalauzolta őket az előadásunk történésein, mégsem értették az előadás szövegét. Nagyon jó volt játszani nekik, mert az első pillanattól kezdve a figyelmük rátapadt a kis színpadunkra és végig kísérte az előadásunkat.

BSZ: Az előadás után pedig szokásunkhoz híven “bábsimogatót” tartottunk, ami átfolyt egy moderált beszélgetésbe.

MVA: Szakmai visszhangot is kapott az előadás, dicsekedjetek bátran! 

BSZ: Az előadás nézői közt köszönthettük régi barátunkat Marek Waskielt, aki a bialystoki főiskola tanára, színház igazgató és bábelméleti szakember. Az előadásunk utáni napon már meg is jelentette írását a színházi blogján. Nagyon jól esett amilyen konteksztusba helyezett minket.

BM: Hát, igen. Marek Waskiel UNIMA jelentős képviselője és az európai (így magyarországi) bábfesztiválokon is jól ismert figura. Nemcsak nagyon pozitív kritikát írt a Faustról, de buzdított minket, hogy készítsünk belőle egy angol változatot és az előadást vigyük el az európai fesztiválokra. Ez mind nagyon megtiszteltelő nekünk!

Alább megosztju veletek Marek Waskiel magyarra lefordított kritikáját a FAUST című előadásról!

Marek Waszkieł: A magyar bábos Faust

(2023 augusztus 10., www.marekwaszkiel.pl) 

Már felénél tart a hatodik alkalommal, idén a Szarvas Király edíciójában megrendezett LasFest, nemzetközi erdei fesztivál, amely eredeti színházi, zenei és filmes eseményeket mutat be a Kultúra Házában, Solniki 44 szám alatt. Elképesztő, hogy a Dagmara Sowanak és Paweł Chomczyiknak, a Grupa Coindicidentia társulat alapítóinak e különös ötlete csupán néhány év alatt így fejlődött és szilárdult meg. Esténként a fából készült erdei pajtájukban található, körülbelül száz nézői férőhellyel rendelkező színházi terem zsúfolásig megtelik annak ellenére, hogy nem könnyű eljutni ide (a helyszín Białystoktól kb.25 km-re, erdei tanyavilágban található). Minden évben eljövök Solnikibe a kiválasztott előadásokra, elsősorban kifejezetten bábelőadásokra, mert a fesztivál szervezőinek, akik bábszínházi múlttal rendelkeznek, van érzékük az anyag animációjára épülő színház minden típusához. Ahogy ők írják – „ez egy olyan színház, ahol az ellentétek összefolynak”.

Az ilyen ellentét az idei fesztiválprogramban kétségtelenül a magyar Magamura társulat megjelenése. Sajátos ellentét, mert tiszta – mondhatni klasszikus bábjátékról van szó. A cseh népi marionettjáték hagyományából származó, a 19. század végén indult, családi bábszínházként  népszerűsített bábszínházi formával van itt dolgunk, amely megmaradt és ma is inspirálja a kortárs hivatásos bábművészeket, nem csak a cseheket. Egyszerű keresztekkel rendelkező,  pálcás, körülbelül 20-30 cm magas marionetteket használnak. A Magamura Alkotóműhelyt Boráros Milada és Szilárd házaspár alkotja, a Faustban pedig Pilári Áron társzeneszerző (az előadás zenéjét Takács Dániellel együtt komponálta) mint a hangszféra megteremtője is szerepel. Boráros Milada cseh származású rendező és dramaturg, az elmúlt években számos magyar bábelőadás szerzője és rendezője, köztük a néhány éve Lengyelországban is bemutatott, csodálatos Dobronka Cirkusz Világszám című előadás (Mesebolt Bábszínház-Magamura koprodukciója). Boráros Szilárd talán a legérdekesebb magyar színházi tervező, aki több évtizede folyamatosan jelen van a közép-európai színházi térben. 

Johannes Doktor Faust, avagy Borzadályos komédia ördögökkel című előadás a covid-járvány produktuma, amely az otthonukba zárta az alkotókat. Borárosék ezt az időszakot arra használták ki,  hogy elkészítsék a Faust saját változatát. A szövegét Boráros Milada írta,  és a precíz lengyel összefoglalóból ítélve nagyon jó szövegkönyv született, amely a történet különböző változatait ötvözi a Marlowe-tól a német változatokon át a cseh népi bábjátékok lejegyzéséig. Kár, hogy a magyarul eljátszott előadás nem tette lehetővé az egyes helyzetek pontosabb megértését, amelynek minősége csak a felbukkant szereplők és a színpadon felépített jelenetek társításából volt érzékelhető. Így számunkra az előadás egyik fontos eleme kimarad, mert a klasszikus bábszínházi stílusnak megfelelően az elmesélt történetek, vicces párbeszédek és szójátékok  mindig a marionett produkciók meghatározó részét képezték. Ezért a mi figyelmünk inkább az előadás képzőművészeti minőségére és a bábok cselekvésére fókuszálhatott. A színházi paraván téglalap alakú ablakának belső tere körvonalak mentén volt kivágva, minthogy egy bolygó képe lenne. A színpadot félkörben záró állványokon az előadás teljes színházi eszköztára volt látható felfüggesztett bábokkal, kellékekkel és a dekoráció egyéb elemeivel, amelyeket a fő játéktér felett és mellett is látható színészek manipuláltak. Ez a koncepció lehetővé tette, hogy a néző egyidőben nem csak a színpadi akciót, hanem a nem kevésbé érdekes kulisszatitkait, tehát maga a történet mellett annak megteremtésének folyamatát is egyszerre figyelhesse. 

A színészek nem rejtik el a kezüket, amelyben a bábkeresztet tartanak. Az alkotói – a “teremtő” – kezei ezek, amik életre keltik ezt az egész színházi kozmoszt. Kiegyenesített mutatóujjú, köpenyanyaggal borított, vékony lábakra állított fakéz a Faust által meglátogatott portugál királyt ábrázolja. Ez is a hatalom, a földi hatalom szimbolikus ábrázolása. A királyi kéz fölött és az animátorok kezei alatt az Isteni Gondviselés háromszög alakú kék jele látható. Érdekes triász, amely messzire mutató reflexiókat tesz lehetővé. 

Az ördögöket ábrázoló bábok szokatlanok. A legalacsonyabb besorolású ördög feje helyett két nagy szarva illeszkedik az emberi lábhoz. A magasabb rangú ördög emberszerű testéhez hatalmas állatkoponya csatlakozik.  Mefisztó emberi testét a gondviselés vörös színű, fordított háromszöge koronázza meg, amelyből egy hosszú, kígyószerű nyakon egy madzagra felfüggesztett és élénken megelevenített szemgolyó lóg ki. Az ördögök térben való mozgásán is látszik, hogy nem kell küzdeniük a földi szereplők fizikai korlátaival. És emellett különféle formákat ölthetnek, például egy szűzzé (fátyolos fejű emberi testté), amelyet Mefisztó kísértésül kínál Faustnak.

A portugál király kérésére Heléna újjáéledésének jelenete is nagyszerűen volt felépítve. A Faust által hozott hősnő képe igazán megelevenedik, és Helena – az üres képkeretbe beépített sík báb – lép ki a színpadra. Ugyanilyen bájos a tenger által elöntött királyi palota képe, amelyből sárkányok és tengeri szörnyek ugrálnak a víz hullámai fölé.

Valójában minden szereplő bábfigurája sajátos: érdekfeszítő, különféle jelentésekkel és konstrukciós attraktivitással felszerelt, ráadásul tökéletesen animált. Például Wagner, Faust szolgája, akinek tárcsás ébresztőóra formájú a feje (pontosság, lelkiismeretesség, precizitás!), és ívelt karjában egy kendőt tart és hatékonyan használja ki. A hagyományos bolondfigurák bábfiguráira utaló sárga-piros jelmezt viselő Kaspernek vízszintesen vágott gömbből készült feje van, melynek részei egymástól elmozdulnak. Ebben látható a komikus figura széles szája és nagy mohó szeme, és mindent egybevetve ez a mozgatható fej határozza meg a figura karakterét.

Az egymást követő jeleneteket, képeket nézegetve nem tudtam ellenállni annak a benyomásnak, hogy ez a miniatűr magyar Faust mintha egyenesen a modernizmus korszakából került volna ki, azokat az elképzeléseket megvalósítva, amelyek fontosak voltak Otto Morach, Carl Fischer, Sophie Taeuber-Arp, Geza Blattner, Fortunato Depero és Oskar Schlemmer számára.  A hagyományosat a modernséggel kombinálva gyönyörű színházi bábművészeté  ötvözi. Magával ragadott a Boráros Szilárd által létrehozott színpompa és határtalan fantáziája, a régi bábmesterek-szerű elragadó bengáli tüzek és a Magamura alkotóinak szerénysége – a bábokat tudatosan választó művészek. Gyönyörű este Solnikiben. Nagyon köszönöm!