A KL Színház repertoárján szerepel a Magamura Alkotómáhely FAUST című előadása. Májusban az előadás a Miskolci Csodamalom Bábszínházban vendégeskedett. Az előadásokról Boráros Miladát, a Magamura Alkotóműhely egyik alapítóját kérdeztem.

Markó-Valentyik Anna: Szépen lassan minden hazai nagyvárosba ellátogat a Magamura Alkotóműhely Faust című előadása. Most Miskolcon járt a csapat. Hány évesek ültek a nézőtéren? 

Boráros Milada: Hét előadást játszottunk a miskolci Csodamalom Bábszínház egyik termében, ebből két “nyilvános” volt, akkor leginkább felnőtteket láttuk a nézőtérben. A maradék öt előadásra szervezett csoportok érkeztek: felsősöktől középiskolásokig, tehát olyan korosztály, amelynek eddig soha nem játszottunk. Meglepett minket, hogy mennyire jól vették a lapot.

MVA: Ez a kortárs szellemiségű marionett előadás úgy gondolom alkalmas lehet arra, hogy a nézők megértsék, a báb nem csak a kisgyerekeknek szól és nem avitt műfaj. Mit tapasztaltok? Mi tetszik a nézőknek, mi fogja meg a fiatalokat? Milyen vissazjelzéseket kaptatok ezzel kapcsolatban? 

BM: A nézői visszajelzések valóban leginkább arra reflektálnak, hogy mennyire más, új, friss és érdekes, “kortárs” az előadásunk ahhoz képest, amit eddig bábszínháznak ismertek vagy gondoltak. Közben a Faustunk teljesen hagyományos bábszínházi gondolkodáson és formán alapszik: a “kukucska” színpadunk, az illuzív marionett játékunk, az előadásunk dramaturgiája, szövege tudatosan a 19. századi európai marionett hagyományt követi, amit itt Magyarországon már nem igazán ismernek. Ezt a benyomást az előadás fantasztikus látvány- és zenevilágának “modern, kortárs” karaktere még csak felerősíti. Egyébként a nézőink leginkább éppen a darab látványára, a zenéjére és a báb animációra reagálnak pozitívan. 

MVA: Az előadások után a legtöbb esetben a nézők is kipróbálhatják a bábokat, a játékteret. Mit láttok ilyenkor rajtuk? Miről érdeklődnek Tőletek? 

BM: Igen, ezt a lehetőséget az előadásunk fontos részének tartjuk és minden alkalommal felajánljuk a nézőknek, több okból is nagyon szeretjük. Mi is imádjuk a kezünkbe venni azt, ami érdekel, megforgatni, felfedezni benne a rejtett technológiai vagy képzőművészeti megoldásokat, vagy csak úgy gyönyörködni benne, és feltételezzük, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. Az, hogy a bábok mozgatását ki is lehet próbálni a színpadon, a nézőinknek egy külön élményt jelent, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Mi meg élvezzük nézni őket, ahogy a saját játékuk által elvarázsolódnak, arról nem is beszélve, hogy néha nagyon érdekes ötleteket és kompozíciókat hoznak létre a színpadon. És az is nagyon jó, mennyire óvatosan, tisztelettel nyúlnak a bábokhoz és a kellékekhez, eddig sosem kellett senkire rászólnunk vagy valamit javítanunk.

MVA: Kénytelen vagyok megkérdezni, hogy szerintetek a történet vagy a látvány a megkapóbb a nézőknek? Gondolom, hogy sok esetben meglepi a nézőket egy-egy báb, ezzel egyidőben mennyire köti le őket az alap történet? 

BM: A végén mindig megkérdezzük a nézőket, mennyire érthető, követhető számukra a történet, hogy dekódolhatóak voltak-e az egyes, nem ember alakú szereplők, azok szándékaik, törekvéseik. És mindig az a válasz, hogy teljesen érthető, akár gyerekeknek játszunk, akár felnőtteknek. Bár a nézői kérdések leginkább a látvány és technológiai megoldások körül forognak, nem gondolom, hogy a nézők külön-külön értékelnék a történetet, a látványt és a zenét, hanem éppen a három részének az összhangját díjazzák. De értem, mire gondolsz. Az előadásunk története, szövege a sok száz éves európai irodalmi toposz népi, egyszerűsített, groteszk, bábos, saját feldolgozású változata. A mindenkori emberi dilemmát, az egó és a lelkiismeret harcát nem a mai dramaturgiai-drámaírói eszközökkel dolgozzuk fel, hanem a bábos hagyományhoz híven “régimódi” moralitás játékként modellezzük, melynek szerkezete aránylag sematikus, tehát nem olyan jellegű, ami érzelmileg erősen tudná bevonni a közönséget. 

MVA: Amikor létrehoztátok az előadást gondoltátok, hogy szinte “báb edukációs” missziója és felülete is lehet? 

BM: A cseh és a szlovák bábos kultúrából gyökerező élettörténetünk miatt, ezt az otthon “mesterségünk próbakövének” számító darabot, saját feldolgozásunkban és előadásunkban, már régóta el akartuk készíteni. Az csak fokozta a motivációnkat, hogy egy mára már elveszett, de a szemünkben óriási potenciával bíró, kortárs megfogalmazással megspékelt hagyományt mutassuk be a magyarországi közönségnek, és esetleg a saját kollégáinkat is inspiráljuk vele. Nagyon örülünk annak, hogy mind a két álmunk ilyen szépen teljesült.