Ahogyan arról már beszámoltunk, a KL Színház és a Magamura Alkotóműhely a Magyar Bábművészek Szövetsége Zsinórok nélkül pályázatán nyert a Szőlővirágzás ünnepe munkacímű projektjével. A létrejövő workshop és felvonulás a KáLi Kultúrpajta nyitóeseménye is, mely a Pajta Program, így a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program részeként valósulnak meg. A Zsinórok nélkül pályázat célja olyan közösségi, helyspecifikus bábszínházi előadások, műhelymunkák létrehozása, amelyek az adott lakóközösségek tereiben jönnek létre, építve az ott élők alkotó együttműködésére, s tárgyi, szellemi értékeire. Így jöhet létre egy térspecifikus közösségi bábszínházi esemény. Talán van olyan, akiben felmerül a kérdés; mit is jelent ez a gyakorlatban. Erről Boráros Milada dramaturg, drámapedagógus, rendezővel beszélgetek. Milada a Prágai Előadó-művészeti Egyetemen, a DAMU-n szerzett diplomát. A hottói Magamura Alkotóműhely alapítója.

Markó-Valentyik Anna: Azt hiszem elemeire kell szednünk a címben is olvasható kifejezést. Kezdjük a legvégén; ez egy bábszínházi esemény lesz. Mi a különbség egy bábszínházi esemény és egy bábszínházi előadás között?

Boráros Milada: A “bábszínházi esemény” nem egy kanonizált, pontosan definiálható szakmai fogalom, inkább egy képlékeny megnevezése annak, hogy itt valami többről lesz szó, és aminek végtelen sok formája lehet. A Szőlővirágzás ünnepe sem valami szokásos bábelőadás, hanem egy egész délutános, különleges és csak egyetlen egyszer megtekinthető közösségi-bábművészeti esemény, egy közös ünnep, amelyen a nézők is aktívan bevonódhatnak.

MVA: Közösségi bábszínházi esemény lesz. Ez utal arra, hogy a nézők bevonódhatnak? Bábozniuk kell? Van választási lehetőségük?

BM: Azért lesz közösségi az esemény, mert a helyi és környékbeli lakosokat, szőlőgazdákat és a helyi szőlőkertek hagyományát is szeretnénk bevonni különböző -számukra mindenféleképpen komfortos- szerepbe. Vagy az előkészülő szakaszban csak egy-egy információ vagy emlék forrásaként, vagy magában a körmenetben egy-egy szép díszelemhordozóként, a szőlőtőkék, szőlővirág “védőjeként” vehetnek részt. Lesz lehetőségük csatlakozni egyszerű énekhez, tánchoz, boriváshoz, az esti mulatsághoz. A játékunk figurái közéjük keverednek, megszólíthatják őket, tréfálkozhatnak velük. Az előadásunk körmenet jellegű, különböző megállókkal, itt érdekes bábszínházi játékok, szakrális és profán gesztusok zajlanak le. A nézők a körmenet elején és közben is megkapják a szükséges tájékoztatást és majd minden pillanatban maguk eldönthetik, szeretnének-e bevonódni és mennyire. Nekünk egy a fontos, hogy jól érezzék magukat és, hogy az általunk kiválasztott téma, az előadásunk formája megérintse a szívüket. Ha semmi mást nem szeretnének, akkor csak végig kísérik a játékunkat, egy kiadós sétában és a végén egy koccintásban részesülhetnek.

MVA: És végül elérünk a teljes megfejtéshez. Mit jelent az, hogy ez a közösségi bábszínházi esemény térspecifikus? Vagy mondhatnánk azt is, hogy térgenerikus.

BM: Ez a fogalom és művészeti forma, angolul site-specific, a XX. század 60-as, 70-es éveiben alakult ki, számos alternatív, formabontó, kísérletező művészeti irány kölcsönös hatásában. A központi ihlete, információ-forrása és egyben az egyetlen lehetséges helyszíne valamelyik konkrét tér, hely. Az a fontos, hogy a hely érdekes legyen. Ezért a site-specific művészek legtöbbször elhagyott, de még szép vagy másképp izgalmas épületekben, várromokban, lepusztult szakrális épületekben alkotnak projektszerűen, de akár egy panelházi telepen vagy egy vasútállomáson, ha az valami nagyon fontos helyi témát hordoz magában, amire reflektálnak, azt dolgozzák fel. Sokszor a site-
specific alkotók is bevonják a helyieket, közösen vizsgálják, formálják a viszonyukat az adott helyhez és az ahhoz kötődő témához, problémához. A site-specific alkotások, előadások ezért nem kiállíthatóak vagy előadhatóak máshol. Óriási közösségépítő, formáló erejük van. És ez az, ami minket, bábosokat is nagyon érdekel.

MVA: Ha jól tudom külföldön a családoddal tapasztaltátok először az ilyen események hangulatát, erejét. Mesélnél nekünk erről?

BM: Nagyon hosszú lenne csak a legérdekesebbek felsorolása is. Én
Csehországból származok, ott egyrészt ennek a művészeti formának sok alkotója, követője van, egyetemeken is tanítják, másrészt rengeteg (főleg még a rendszerváltás előtti időszakból) elhagyott, félig felújított kolostor, kastély, vár vagy ipari épület maradt ott, ami kitűnően alkalmas az ilyen alkotói munkához. Az az érdekes, hogy most már városi önkormányzatok is rendszeresen vonják be az ilyen alkotókat, hogy a helyi lakosságnak segítsék feldolgozni egy-egy hely problémás történetét, felhívni a figyelmüket egy-egy elfelejtett épület vagy városterület szépségére, potenciájára. Így a művészet sokszor hozzájárul az adott helyek új felfedezéséhez, netán komplett felújításához és új élettel való feltöltéséhez. Gimnazistaként én is részt vettem néhány olyan művészeti táborban, amelyik egy elhagyott hely felelevenítésével foglalkozott helyben létrehozott művészeti alkotásokkal.

MVA: Aztán a Zalaegerszeg mellett található bödei templomhoz már Ti hívtátok a szakma tagjait, létrehozni egy térgenerikus előadást. Bár ennek én is részese voltam, örülnék, ha Te mesélnél róla. Hogyan lehet egy templomban színházi előadás, bábelőadás a templomról magáról?

BM: Az ötletet a férjem, Boráros Szilárd báb- és díszlettervező vetette
fel, aki érdeklődött a site-specific alkotások lényege iránt. Előtte meglátogatott minket az egyik ismerősünk, Tomás Ziska, aki akkor site-specific színházat tanította a prágai színművészeti egyetemen, a DAMU-n. Hozott nekünk egy friss tanulmánykötetet. Egyébként éppen ő tart majd nekünk a Szőlővirágzás ünnepe előkészítő fázisában egy online előadást a site-specific művészetről. Szilárd ki akarta próbálni, hogy milyen kitalálni és megvalósítani egy ilyen dolgot. Ehhez egy szépséges helyszínt választott – a bödei Szent Mihály templomot, amelyik három falu határában áll egyedül, nem messze a lakóhelyünktől. A felvetés izgalmas volt sok bábos kollégánk és az akkori Színház -és Filmművészeti Egyetem végzős bábos osztálya számára. Egy bő hét alatt kitaláltuk, az udvarunkon előkészítettük és a helyiek hatalmas rajongása kíséretében előadtuk a templom saját történetét magában a Szent Mihály templomban. Fantasztikus volt.

MVA: Most mi a terv? Balatonhenyén mi a szervező elem? Mit takar a Szőlővirágzás ünnepe munkacím?

BM: Ennél a projektnél abból indulunk, hogy Balatonhenye a Balaton-felvidéki borvidékhez tartozik, a falu körbe van véve szőlőkertekkel és mi épp akkor fogunk ott dolgozni, amikor zajlik a titokzatos, feltűnő illattal körbevett szőlővirágzás. Ez az időszak, amikor az érzékeny szőlővirág ki van téve az időjárás viszontagságainak, amelytől a gazdák nem igazán tudják megvédeni szőlőjüket. A jelenség egyben nagyszerű metaforája az emberi életnek. Az ember és a szőlő több ezer éves kapcsolata, az ember viszonya a tájhoz, amiben él és dolgozik, viszonya a természetben zajló csodálatos folyamatokhoz és ahhoz a titokzatos égi hatalomhoz, amelyik hol segítően, hol pusztítóan hat az életére – ez csak néhány téma, amit az előadásunkkal szeretnénk megérinteni. Ihletett minket Szent Orbán ünnepéhez és a szőlővirágzáshoz kötött hagyomány.

A KL Színház és a Magamura Alkotóműhely, valamint a workshopon résztvevő összes alkotó sok szeretettel vár mindenkit Balatonhenyére, 2023.05.20-án a Szőlővirágzás ünnepére, óriásbábos felvonulásra!