A 2023-as esztendőben a KL Színház előadásai az ország határait többször is átlépték. Erdélyben és Felvidéken is játszottunk, a Magamura Alkotóműhely előadása Lengyelországban vendégszerepelt, most pedig Horváth Márk egyszemélyes betlehemes előadása utazott Németországba. A Leszállt az ég dicső királya újonnan szerepel a KL Színház repertoárján, így ezzel az élménybeszámolóval mutatkozik be blogunkon az előadás.

Markó-Valentyik Anna: Idéntől forgalmazza a KL Színház az előadásodat. Az első előadás helyszíne Németország lett, hogyan talált meg ez a lehetőség?

Horváth Márk: Az Ars Sacra Alapítvány kereste meg Rády Sándor barátomat, hogy tud-e a Passaui Magyar Intézet számára betlehemes előadást ajánlani. Sándorral korábban dolgoztunk már együtt, ugyanis a Magyar Bábjátékos Egyesület szervezésében megvalósult Báb Advent programok között a Leszállt az ég dicső királya is szerepelt a korábbi években. Sándor ajánlotta az előadásomat, és elkezdődött a szervezés már a nyár elején, hogyan fogunk kijutni Németországba.

MVA: Milyen volt az utatok?

HM: Kellemes hat órás utazásnak indult, majd alapvetően továbbra is kellemes 8 és fél órásra dagadt, ugyanis utunk során szépen lassan egyre beljebb haladtunk az osztrák zimankóba, az autó mellett egyre vastagabb hótakaró fedte a tájat. Időnként megálltunk egy-egy kávéra, és csodáltuk a havat, és sokszor emlegettük, hogy hát igen itt ez a tél. Akkor még nem sejtettük, hogy az évtized havazásával van dolgunk, mint ahogy passaui vendéglátóink arról később felvilágosítottak.

MVA: Mit lehet tudni a helyi magyarokról, mit tapasztaltál?

HM: Nagyjából száznegyven főt számlált az előadásra összesereglett külhoni magyarság. Alapvetően a visszajelzésekből azt szűrtem, le, hogy szükségük van a magyar szóra, hogy halljanak magyar beszédet. Ugyanis elmondásuk alapján a gyerekek tudnak magyarul, de játék közben egymással németül beszélnek. Az előadásom szövegezése archaizáló, talán még itthoni fülnek is nehéz, de úgy vettem észre nem okozott problémát a szövegek megértése.

MVA: Alapvetően közel áll hozzád a vallás, a szertartás és a színház kapcsolata, annak kutatása. Az előadás nagyon kedves a szívednek, ebből a szempontból?

HM: Ez az előadás volt az első igazi sikerélményem az egyszemélyes produkcióim közül. A teljes előadás alapvetően a korábbi kutatásaimra és személyes tapasztalataimra támaszkodik. Azért áll közel hozzám, mert azt hiszem ebben az előadásban tudtam igazán létrehozni azt a gondolati rendszert, amit igazán fontosnak tartok egy bábszínházi produkció komplexitását illetően. Mind képzőművészeti, mind asztalosmunka szempontjából mérföldkő volt számomra ez a projekt. Mindemellett a szövegkönyv Nagy Orsolya dramaturg keze nyomán az általam gyűjtött, vagy írt szövegekből állt össze. A kutatásaimhoz kapcsolódóan pedig valamit megsejdítettem abból az animatív cselekvésből, amik áthatották a régi idők ilyesfajta szertartásjátékait. A tárgyanimáció, mint statikus figurális jellegü mozgatási metódus markánsan megjelenik a produkcióban, ugyanis egyedüli játékosként ez a legegyszerűbb módja a történetmesélésnek.

MVA: Vannak olyanok, akik kimondottan azért hívnak, mert tudják, hogy vallási, hitbeli szempontból közel áll majd a közösségükhöz ez az előadás?

HM: Eddig csak egyszer fordult elő, hogy kifejezetten a vallási téma miatt kerestek meg, az a korábban említett, Párbeszéd házában történt videofelvétel apropóján, ugyanis annak védnöke Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes atya volt. Korábban ő volt az, aki az Egyszemélyes passió előadásomat is meghívta, miután megnézte az Ódry színpadon. Alapvetően azt gondolom, hogy ez a betlehemes előadás egy családi színházi esemény. Nem csak a mítosz és a közös tudás miatt, hanem mert épp úgy sikerült szerkeszteni, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálhassa benne az örömét és tanulságát számára.